Hetedik fejezet

Jelen helyzetben azt sem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, esetleg kiabálják. Csak ülök a csempén arcomat a kezembe temetve s várom, hogy valami csoda folytán felszívódjak. 

- Jól vagy Minji? – szalad felém Sehun becsapva maga mögött az ajtót, így Yixinget kizárva a fürdőszobából. Ezek szerint ő nem vette észre, hogy a férfi mögötte áll - hála égnek. – Mi történt? 

- Minden rendben – mosolygok. – Csak megcsúsztam. – Ahogy próbálok felállni azzal a lendülettel vissza is esek a padlóra egy halk jajgatás kíséretében. Másodszorra, már Sehun segítségével sikerül feltápászkodnom, azonban a farkcsontom igencsak sajog. 

- Biztos minden rendben? – tekintete kétségbeesést sugall. Válaszul csak bólintok egyet. – Gyere, segítek átmenni a szobába. – A köntösömért nyúl, melyet magamra is öltök és szép lassan elindulunk. 

Kifelé menet a folyosón Yixing áll velünk szemben. Igyekszem nem elpirulni, vagy kellemetlenül érezni magam, hiszen balesetek történnek. 

- Minden rendben? Puffanást hallottam – kérdi óvatosan. Hálás vagyok neki, hogy nem teszi kínosabbá a helyzetet. 

- Igen, elestem, de jól vagyok – közlöm gyorsan, hogy minél előbb be mehessek a szobámba és lefeküdhessek. 

- Akkor miért van szükséged támaszra? – kérdésére feldühödöm. Tényleg most kell belém állnia? Ellököm magamtól Sehunt. 

- Nem kell! – egyenesedem ki. – Látja? – Azonban ahogy elindulok ismét összerogyok, ezúttal azonban Yixing kap el, mivel ő áll közelebb hozzám. 

- Igen, látom – feleli egy gúnyos mosoly kíséretében. – Valószínűleg megzúzódott a farkcsontod. Ha holnap sem fogsz tudni rendesen járni akkor orvoshoz kell menned! – jelenti ki miközben segít felállni.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük. Se nem az anyám, vagy apám, és főleg nem orvos! Szóval kérem, maradjon ki ebből – förmedek rá. Sehun után nyúlok, hogy segítsen bemenni a szobámba. Fel is karol és besegít, magunk mögött hagyva Yixinget. 

Bent óvatosan leültet az ágyra én pedig ledobom a köntösömet és hasra fekszek.

- Ejha! – szólal fel Sehun. – Talán Zhang tanár úrnak igaza van. Ezt tényleg látnia kéne egy orvosnak. Eléggé lila. – Azzal oldalára fekszik felém fordulva. – Ez nem a te napod – erőltet egy mosolyt.

- Nem, nem az... – felelem keservesen. – Miért pont az én szüleimmel van jóban? Tudtam, hogy ez lesz... Folyamatos a kínos szituk sorozata. 

- Érzel valamit iránta? – kérdezi könnyedén. Felhúzott szemöldökkel, kissé flegmán ránézek.

- Ezt komolyan kérdezted? – Válaszul csak bólint. – Sehun. Hogy éreznék bármit is iránta? Szimplán csak kellemetlen az egész. Mégis csak megpróbáltam lefeküdni vele. Nem is egyszer! - suttogom, hátha anyukámnak megint kedve támadt az ajtóm előtt ácsorogni.

- Pont ezért kérdezem. Nem váltott ez ki belőled semmilyen érzelmet? Egyszer sem? – kíváncsiskodik tovább. Ha jobban bele gondolok, de. Volt már, hogy úgy éreztem kiugrik a szívem a mellkasomból, de nem éreztem még úgy, hogy kedvelném vagy ilyesmi. Ezen elgondolkodva ismét fura érzés keringi körbe az említett szervem. Vagy mégis?

- Nem, dehogyis! – bököm ki gyorsan. Sehun felhúzza szemöldökét és felsóhajt. – Most mi van?

- Tudom, mikor hazudsz. Te pedig tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! – mondja szinte parancsolva.

- Mondod te, aki ki tudja mióta belém van zúgva és mégsem említette meg! – vágok vissza neki. 

- Ki mondta, hogy beléd vagyok zúgva? – kacag fel. – Csak vágytam rád. De ha szeretnél velem járni, csak egy szavadba kerül – elégedetten elvigyorodik és rám kacsint, mire akaratlanul elpirulok. – Kedvellek, amellett, hogy a legjobb barátom és lelki társam vagy, de ha te nem érzel így, akkor nem fogok ezzel feltűnést kelteni – fordítja komolyra a szót. – Ja, és nem sértődök meg, ha belezúgsz valakibe, akkor sem ha az a tanárunk. 

- Yah! – vállon csapom, ebbe a mozdulatba pedig sikeresen belerándul a fenekem és ismét feljajgatok. 

- Jobb ha holnap itthon maradsz. Majd elmondom a szüleidnek mi történt. Most viszont jó éjszakát! – nyom egy puszit a homlokomra, ami nálunk mindig is normális és megszokott volt. Talán amiatt sem olyan kellemetlen, hogy nem is olyan régen lefeküdtünk, hogy alapvetően sok olyan dolgot csináltunk már, amit egy pár szokott. Egyszer csókolóztunk is, igaz akkor még fiatalabbak voltunk és csak egy "felelsz vagy mersz" játék miatt, de az is teljesen normális volt a számunkra. Bár akkor még abban a tudatban éltem, hogy meleg. 

Sehun lekapcsolja a lámpát és segít betakarózni, hogy minél kevesebbet kelljen mozognom. Próbálom tartani ezt a hason fekvő pózt, bár sose volt a kedvencem, így azonban kevésbé sajog a hátsóm. Fejemet a mellettem fekvő, felém fordult fiú irányába tartom. Finoman megsimítja arcomat egészen lefelé haladva a vállamig, majd ujjait végig vezeti behajlított karomon, végül az ujjaimnál megállapodik és cirógatni kezdi őket. Most miért nem érzem azt, hogy a szívem szeretne kiugrani a helyéről? Hiszen kedvel, és én is őt. Vagy már késő? Azt hiszem túlságosan beletörődtem abba, hogy nem szereti a lányokat, és nem tudok már rá másképp nézni.

Figyelem, ahogyan nagyokat pislog s végül már nem nyitja ki szemét, csak egyenletes szuszogásba kezd. Elaludt. Engem azonban még csak nem is kerülget az álmosság. A farkcsontom azonban egyre inkább sajog. Jobban belegondolva nem is bánom, hogy nem kell holnap bemennem az iskolába, legalább egy nappal előbb szabadulhatok Hara és... Oh, jut eszembe, csak Hara látványától, mivel Yixing valószínűleg egész hétvégén nálunk fog tanyázni. Remek.

Magam mellett tapogatózva Sehunt keresve nyitogatom pilláimat. Nem emlékszem mikor aludtam el, annyi minden járt a fejemben az este. Azt viszont szomorúan tapasztalom, hogy barátom már nincs mellettem. 

Óvatosan feltápászkodva a telefonomat keresem, ekkor eszmélek csak rá, hogy tegnap délután óta rá sem néztem. Nagy valószínűséggel még a táskám mélyen lapul. Ahhoz azonban nincs erőm, hogy ki is keljek az ágyból, hiába fáj már kevésbé a tegnap sérült testrészem. Megpróbálom teljesen kinyitni szememet, hogy lássam a faliórát, amikor megpillantom mennyi is az idő azonnal magamhoz térek - majdnem dél van! Nem szoktam ilyen sokáig aludni, nem mintha rosszul esett volna, meg aztán amúgy sem tudnám mivel elütni az időt itthon, de így csak még fáradtabb és bágyadtabb leszek a nap folyamán. 

Gyorsan előkeresem a telefonomat a táskámból, és ahogy megvan hanyatt dőlök az ágyon. Szerencsére nincs lemerülve, bár nem is használtam túl sokat. Mindössze pár üzenet Sehuntól, valamint egy iskolai fórumos bejegyzés értesítő virít a kezdőképernyőn. Hara felől semmi jel - ez egy cseppet elszomorít. Elsőként Sehun üzeneteit nyitom meg, jó reggelt üdvözletekkel és a mai nap tan agyagaival bombázott - mindig elküldjük egymásnak az aznapi jegyzeteket, hogy ne maradjunk le semmiről. Ezt követően megnyitom az iskola fórum bejegyzését. Nem sokat posztolnak ide, ezért kíváncsi vagyok ki és mit írt ki. A címet elolvasva a szívem versenylovakat megszégyenítő sebességgel kezd kalapálni, a torkomban gombóc keletkezik és úgy érzem a hányinger is kerülget.

"Tanár-diák szerelem a gimnáziumban!

Gondoltatok már rá, hogy rávessétek magatokat az elragadóan dögös és szexi, fiatal tanárainkra? Még szép! Ki nem? Azonban ezt valaki meg is tette közületek, és én tudom is, hogy ki volt az! Sőt mi több, kézzelfogható bizonyítékom is van róla! Amennyiben érdekel titeket tartsátok ezt a posztot titokban tanáraink előtt, és ha már elegen csámcsogtok rajta, a bizonyítékot is megleshetitek! Puszi ;)" - nincs felhasználónév. Láthatóság; csak diákok részére.

Menten elájulok. Remegő kézzel lépek ki a weboldalról és lépek át az üzenő felületre, Haranak szeretnék írni, azonban mikor megpróbálom a telefonom azt írja ki, hogy a felhasználó letiltott. Minden lehetőséget megpróbálok, de mindenhonnan ez köszön vissza. Kétségbeesetten küldöm el Sehunnak a bejegyzést, mivel ő nincs feliratkozva az iskolai fórumokra ezért nem kap értesítést arról mi történik ott. Nem sokkal később érkezik is a válasz tőle, hogy egész nap nem látta Harat az iskolában. Valószínűleg félt a következményektől, most viszont nyert egy egész hétvégét, na meg aztán jó nagy mázlija van, hogy nem vagyok ép állapotomban, mert különben megölném. Mivel Hara kezeli a felületet így még az is esélytelen, hogy törölve legyen a poszt. De mégis mire jó ez neki? Miért akarja tönkre tenni valaki életét? 

Vissza lépek a fórumra, hogy megnézzem hogyan reagáltak a diákok, de lehet, hogy nem kellett volna. Nagyon kíváncsiak és izgatottak, meg persze a pletyka klub és a találgatások is elkezdődtek. 

Az ajtómon való kopogás hang hatására gyorsan kinyomom a telefonomat és a takaróm alá rejtem, majd egy "tessék" kiáltással utat engedek a betolakodónak. Közben feleszmélek rá, hogy teljesen pucér vagyok, így magamra húzom a puha anyagot. Újabb döbbenet ül ki arcomra Yixing láttán.

- Szia – köszön és egy tálcával a kezében besétál. – Hoztam neked fájdalomcsillapítót és egy kis friss gyümölcslevet. – Felvont szemöldökkel követem végig, amint otthonosan besétál és leteszi az asztalomra a fatálcát. – Ne nézz így rám, a szüleid kértek meg rá – sóhajt fel. – Bár arra nem számítottam, hogy meztelen leszel – vigyorodik el, ami meglehetősen furcsa reakció a részéről, bár előző este már megcsodálhatta csupasz testemet, így miért is érezné kellemetlenül magát? Mindenesetre megigazgatom a takarót, hogy minél kevesebb látszódjon belőlem. 

Ekkor eszmélek fel, hogy talán jobb lenne elengednem a bunkózást és elmondani neki mit művelt Hara már megint. Azonban nem teszem. 

- Minden rendben. Miért nincs az iskolában? – ráncolom a homlokom.

- Ma csak két órám volt, és kérlek itthon ne tegezz. Kellemetlen a szüleid miatt. – Itthon, mi? – Miért vagy már most ilyen feszült?

- Én nem vagyok feszült, csak most keltem – értetlenkedek. – Zha... Lay, vagy tudom is én hogy hívjam... hívjalak... mindegy – megrázom a fejem. – El kell mondanom valamit. 

- Csak nem akarsz mégis szerelmet vallani úgy, hogy közben Sehunnal jársz? – vigyorog. 

- Mi? – meghökkenve bámulok rá. – Nem járunk, és nem, nem vagyok bele zúgva a tanáromba sem! – Ez a tegeződés nem fog menni úgy érzem. 

- Oh – suttogja, mint, aki megkönnyebbült. 

- Valaki – folytatom – viszont mégis ezt hiszi, sőt valamiféle bizonyítéka is van. 

- Mármint, hogy te és Sehun együtt vagytok? – vonja fel egyik szemöldökét, én pedig képzeletben arcon csapom magam. 

- Nem! - jelentem ki. – Az iskola fórumon egy Hara által bizonyítható tanár-diák szerelem lesz felfedve nemsokára! Csak azt nem tudom mégis milyen bizonyítéka van, mikor nem is történt köztünk semmi!

- Nem történt, de egy jó szemszögből lőtt képbe bármit bele lehet magyarázni – immár idegességet vélek felfedezni rajta, ami teljesen érthető, hiszen az állása forog kockán, vagy annál több. – Miért nem láttam ezt a bejegyzést? 

- Mert Hara beállította, hogy csak diákok lássák. Gondolom ez is a kis játéka része, hogy ne a tanárok derítsék ki és legyen min, minél tovább csámcsogni – fejtem ki, nem mintha ez segítene a helyzeten, de valamivel előrébb vagyunk, ha több mindent tud az "ellenségről". Előveszem a telefonomat és megmutatom neki a bejegyzést, hogy lássa pontosan, mit írt a lány.

Yixing megfordul és enyhén beleüt egyet az ajtófélfába. Teljesen megértem a reakcióját, sőt mi több, felelősnek érzem magam, hiszen az egész miattam történt.

- Ne haragudj, de tudod mit jelent ez – visszafordul felém s most már nyugodtabb a hangja. – Mindketten nagy bajba kerülünk ha ez kiderül! – bólintással jelzem, hogy világos miről beszél. – Minji... – arcát a kezébe temeti. 

- Mi lenne ha bemennél az igazgatósághoz és beszámolnál nekik? – vetem fel egy ötletként, de úgy látszik nem nyerte el a tetszését.

- Mégis mit mondjak nekik? – csattan fel. – Bocsánat, de szeretném közölni önökkel, hogy lefeküdtem az egyik diákommal, amit egy másik épp szétkürtölni készül, csak gondoltam szólok, hogy ne érje önöket váratlanul! – úgy adja elő, mintha tényleg az igazgatósághoz beszélne. 

- Dehát nem történt köztünk semmi! Ezt kéne elmondanod! – Elmászok a bútor széléhez és feltérdelek, ügyelve arra, hogy a takaróm a helyén maradjon, bár hátulról nézve igencsak szép kilátás nyílna elé.

- Most már végülis teljesen mindegy lenne, nem? – váratlanul az ágyam elé lép és egészen közel hajol hozzám, olyannyira, hogy összesen tíz centi választja el arcunkat egymástól. Szemeim kikerekednek, szívem pedig ismét őrült dübörgésbe kezd, mire önkéntelenül is odakapok. – Hisz ezt akartad, és úgy látom még most sem változott. Ha megadom, amit szeretnétek akkor befejezitek ezt?

Egyre közelebb hajol, én pedig úgy érzem mozdulni sem bírok, teljesen lefagytam, az agyam kikapcsolt. Már csak a szívem és Yixing diktálja az ütemet. 

- L... Lay... – dadogom. Esélyem sincs rá, hogy elmondjam neki, nekem ehhez az egészhez semmi közöm.

Ajkai lassan közelednek az enyémek felé, végül határozottan csapódnak neki, s ahelyett, hogy elhúzódnék, vagy ellökném magamtól, lehunyom szememet és viszonzom ajkai lágy érintését. 

Ez az érzés... teljesen más, mint mikor Sehun csókolt meg. Akkor úgy éreztem beteljesült bennem valami. Most azonban izgatottság lett úrrá rajtam, s olyan érzés kerít hatalmába, mintha valami még csak most kezdődne el.